Gondolattánc

Egy régi szerelmes vers így estére :)... 

Nyuszi ül a fűben, tavaszi zsongás
játszik közel s távol. Botlás
nélküli tam-tam-ot ver szívem,
s a táj minket vár szép díszben…

Nyuszim, Kedves vagy és én Szerelmes vagyok
beléd, s érzem a tavasz hívását. Ha kapok
csókot, puszit: tudom és érzem, hogy vagy
nekem, hogy csak Te vagy s a világ hagy
nekem szépségéből egy szeletet, s én Neked
adom, hogy túlnőj rajta, egész legyen Veled
s csak mögéd jusson, mintha fű volna hátad
mögött s lepedő a természet ölén. Csókolom vállad,
hogy a foltok pipacsok legyenek a fű között
s díszítsék a domboldalt, hogy ütközök
az Édes Föld halmával, kóstoljam bőrödet vadul
s mondjam Istenemre, hogy a Szerelem „Nagy úr.
Hogy érezzem a kezeid erejét, az édes láncokat,
hogy szoríts magadhoz, hogy a szerelmes változat
játszék kettőnk között, mint Rómeónak Júlia
vagy a West Side Story…, hogy ne kelljen futnia
a Szerelmeseknek a világ elől, hogy a tenger
hullámozzék testünk között, hogy takarjalak testemmel
a világ elől, hogy csak az enyém legyél,
hogy számra száddal csókot tegyél.
Hogy érezd azt,hogy Szeretlek és, hogy ver a szívem
ott vadul; hogy őrizzelek békében és szelíden,
hogy légzésed ütemével azonosan vegyek levegőt;
hogy kérjem Istent és a világot: „Hagyd meg nekem Őt!”;
hogy csókod tüzében újra lássak világot sötétben
hogy süllyedjek és emelkedjek Veled; hogy legyek vagy éppen
ne legyek,hogy gondolataim ordítsák idegeimen át,
hogy Szeretlek; hogy Herceg legyek s veled paripát
üljek meg. És akár legyen fehér ló, hogy vigyen, rohanjon.
S mi nyergében ölelve egymást Szerelmesen, a világnak fogadjon
örök hűséget, hogy visz minket oda ahol örökkévaló
a Szerelem…hisz, ez az érzés örökké való.
Én is ezt fogadtam neked Kedves; s semmi mást,
s ha kell örökké leborulok s számról vallomást
hallasz majd, ha kell mezőn vagy hegyen,
hogy legyek Neked, és hogy legyen
Veled az ami fontos, és beburkol.
Hisz ketten vagyunk, vallomással az útról…
a mezőről, távolról és közelről, hol az ember
érzések között áll. Szívében Szerelemmel…

S Nyuszi ül a fűben, Szerelmes zsongás
vesz körül minket, s botlás
nélküli szív-duett zeng ódát és dalt
s Te vagy az Mariann, ki engem felkavart…