Egy régi vers,amit a páromnak írtam és most olyan jó tudni,hogy mellettem áll és szeret :).Véleményeket szívesen elfogadok:).
Ha most elengedném,hozzád vezetne tollam
mint, az eltűnt szőlőszem egy üveg édes borban:
lenne ő bársony, szívem-lelkem ékes kokárdája:
Rózsaszín meg vattacukor…kicsi szívem,de rég várja…
Ha most elengedném,a gondolat messzire elszállna
mint, mézgyűjtő méhecskék virág után a mézgyárba;
lenne ő tett, és csöndes szavak kicsiny, szép világa
Mit tegyek,ha tetszel? Csókoljalak szavak nélkül imádva?
Ha most elengedném, lenne a képzeletnek vége
mint, egy lezáratlan sor, egy üres papírlevélke;
lenne ő szív, amit én rajzolnék fel üres lelkembe
ha megtöltöd nekem,mert Te jársz folyton eszembe…
Ha most elengedném, az elmém, szívem által
mint, mosolygó leánygyermek egy csipet bájjal;
lenne ő, egy kis boldog titok,ígéret szavakkal
Tudod,hogy bírlak csöndre?Megsúgom: ajakkal
Ha most elengedném,a színes léghajót veled
mint, szívednek sóhajtásomat. Vajon ismered?
Lennénk mi egy pár,suttogások az édes csendben
Tudod mi az álmom?Veled lenni édesketten...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Liababa 2012.12.05. 19:06:58
Köszönöm az élményt:)
Iamouthere 2012.12.17. 16:44:47